Kerámia padlók,aljzat előkészítése


Az alap a legtöbb esetben aljzatbeton, amely azonban csak ritka esetben kifogástalan. A hibákat korrigálni kell, mert ezek az új burkolat minőségét és a tartósságát is károsan befolyásolhatják. Csak ezt követően lehet a kerámialapok leragasztásával összefüggő padlóburkolatot kialakítani. A lapok közötti hézagokat a fugázómasszával kitöltve lesz teljes a lerakott padlóburkolat.

Az aljzat előkészítése

Az aljzat minősége a lerakandó burkolat szempontjából meghatározó. Általánosan minden aljzattal szemben alapkövetelmény, hogy kellően száraz és szilárd legyen, mégpedig teljes keresztmetszetében. Felületi repedések nem megengedhetők, ezeket betonnál - a tapadó felület növelése érdekében - véséssel tágítsuk ki. Az alapozóréteg felkenése javítja a mélyedésekbe simított javító habarcs tapadását a kivésett felületekhez. A réseket töltsük fel javítóhabarccsal, majd tömörítve simítsuk az aljzattal azonos szintbe. A szélesebb repedéseknél faléccel húzzuk le a felesleges anyagot.
E javítások után következhet az alapozás. Ez azért fontos, mert nemcsak a laza felületi részecskéket köti meg, hanem eltömíti a felület pórusait, és emellett ideális tapadást biztosít az aljzat és a ragasztóanyag között. Az Az aljzatkiegyenlítők általában önterülők...alapozó kiválasztását az aljzat milyenségéhez igazodva - pl. gipsz, beton, mészcement stb. - kell megválasztani, és ecseteléssel vagy szórással célszerű az aljzatra teríteni. A bevonat száradása után kerülhet sor az aljzat kisebb felületi egyenetlenségeinek a kiegyenlítésére.
Erre gyakorlatilag szinte mindig szükség van, de az egyenetlenségek mértékének tudatában célszerű a megfelelő típust kiválasztani. Az aljzatkiegyenlítők általában 2-10 mm közötti réteg vastagságig önterülők. A kül- és beltérre használhatók nem "csereszabatosak", és a kötésidejük is eltérő. A kiegyenlítő anyagot mindig a gyártó előírásának megfelelő arányban vízzel kell alaposan összekeverni. (A kiegyenlítő réteg hibáit ugyanis többségében a víz túladagolása idézi elő.) Az anyagot gépbe fogott keverőszárral keverjük alaposan össze, majd 10 perc múlva újbóli átkeveréssel lesz kellő homogenitású a kiegyenlítő anyag.
A legtöbb aljzatkiegyenlítő önterülő, ám eloszlását fogas simítóval érdemes elősegíteni. Ha terülés közben az aljzatkiegyenlítő réteg felületén levegőbuborékok képződnek, akkor ez tüskés hengerrel végig görgetve megszüntethető. A burkolási műveleteket csak a kiegyenlítő réteg teljes megkötése, pontosabban a gyártó által megadott idő eltelte után lehet elkezdeni. Vigyázat, az aljzatkiegyenlítők már a teljes kötés előtt járhatók, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen megkötött a kiegyenlítő réteg! Külön szigetelő réteg felhordására csak akkor van szükség, ha a használat során keletkező víztől kell az aljzatot védeni, vagy az abban levő maradék nedvességnek kell gátat szabni. Ebben az esetben a felület jellege és az igénybevétel módja alapján kell kiválasztani a megfelelő szigetelőanyagot, amely kenhető vastag-, vagy vékonyfólia is lehet.
Következhet a kerámia burkolat lerakása. A lapok rögzítéséhez ragasztót és fugázó anyagot kell választani, és a lapok lerakásához szükséges kiosztást is el kell végezni. Ami a ragasztóanyagokat illeti, ezek általában ún. vékonyágyas anyagok, amelyek maximum 4 mm-es vastagságig alkalmazhatók. A megfelelő típust az igénybevételnek és a burkolólap milyenségéhez igazodva lehet kiválasztani. Kültérben csak fagyálló-, a Gres lapokhoz pedig csak kimondottan flexibilis ragasztót lehet használni.